A Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetség konferenciája - Belényes
Vallásomat el nem hagynám…
A református egyház alapvető hittételeit
tartalmazó heidelbergi káté volt a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri
Szövetség konferenciájának témája, amelyet a belényesi református templomban
tartottak.
Szombaton, november 9-én tartotta meg őszi
konferenciáját a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége a Fekete Körös
völgyében, a térség központjának számító Belényesben, a református templomban,
ott ahol majd negyven éven át szolgált Zsiskú
János belényesi papköltő.
A konferenciára tizennégy egyházközségből
érkezett az a hetvenöt presbiter, gondnok, főgondnok kiket elkísértek az
egyházközségek lelkipásztorai, akik egyben a presbitériumok elnökei is, de a Belényesújlakon
vendégeskedő holland testvérgyülekezet presbitere is részt vett a rendezvényen.
Egy nyitó áhítattal vette
kezdetét a konferencia, amelyen Mikló Ferencz az egyházmegye esperese hirdette
Isten Igéjét a Példabeszédek Könyve 3:1-4 alapján.
„…egy szelíd, közvetlen megszólítás
hangzik el felénk az Isten ajkáról. „Fiam!”- Istennek egy csodálatos megszólítása ez, amellyel keres bennünket ebben
az órában. Csodálatos az Isten megszólítása és szava, mert figyelmeztetni akar.
Talán azt is mondhatnám, hogy olyan ez az isteni megszólítás, mint amikor az
édesapa és édesanya megszólítja az ő fiát az ő gyermekét. Nem durván, nem hangosan, hanem kedvesen,
szelíden szeretetteljesen. Ebben a megszólításban benne van az Isten iránti
szeretet…figyelmeztet bennünket, hogy mi gyermekei ne feledkezzünk meg
törvényeiről, hogy keressük az igehirdetés alkalmait, az Úr Isten közelségét,
ezért szól az Atyai jó tanács, őrizd meg az Isten törvényeit!”- hangzott el az
igemagyarázatból.
Az áhítatot követően került sor a
köszöntésekre, elsőként Török Sándor a Bihari Eme. PSZ elnöke, majd Réman Elek
István házigazda lelkipásztor és Tóth Zsigmond Béla a KREK PSZ ügyvezetője
köszöntötték a jelenlévőket.
Török Sándor elnöki
beszámolójának első részében az eltelt egy év megvalósításairól beszélt majd az
egyház és a nemzet ügyeire tért ki hiszen „ … szórványosodó létünk közepette még
fontosabbá válik az Ige szava, de az is, hogy magyarul szóljon, „reformátusul”.
A magyar református szó tartott meg bennünket Trianontól errefele, akkor is
amikor hosszú időn keresztül, csak templomaink adtak otthont közösségi létünk
ápolásának.” – mondta az elnök.
Ezt követően kitért a káté
néhány kérdéseinek felidézésére, majd beszélt az imádság fontosságáról, „… a
lelkiismeretünk „karbantartására” pedig az egyik legjobb eszköz a templomba
való járás, a gyülekezetbe való jól értelmezett betagolódás és az imádság. Az
imádság olyan, mint egy csatorna az embertől az Istenhez, őszintének lehet és
kell lenni… Szeressük Istent és az Ő Fiát úgy, hogy mindig hálát tudjunk érezni
a szívünkben, még akkor is amikor próbatétel elé állít bennünket. Tudjunk
elcsendesedni, kérjük lelkünk békéjét, csendjét és a gyűlölet, a harag ne
találjon fészekre nálunk.” – hangsúlyozta Török Sándor.
Az elnöki
beszámolót egy nagyon érdekes előadás követett, a Heidelbergi káté és a káté irodalma, dr. Hermán M. János a Sulyok
István Teológiai Tudományok Intézetének igazgatójának előadásában. Az előadó
mindennapi nyelven beszélt, nagy vehemenciával a heidelbergi kátéról, amely
református egyházunk alapvető hittételeit tartalmazza.
A káté szerzői híres
német református hittudósok Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus, akiket III.
Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján
írjanak olyan vallástani népkönyvet, amelyből minden korú és állapotú
református hívő tisztán és igazán megismerje a keresztény vallást. Az elkészült
kátét az akkori Zsinat jóváhagyta és 1563. január 19-én közrebocsátottak.
A káté rövid
idővel keletkezése után magyar nyelvterületen is ismeretessé lett. A szatmárnémeti
nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondotta, hogy a heidelbergi káté mindenütt
megtartassék és taníttassék. Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán,
Huszár Dávid nyomdájában.
Az előadások rendjén dr. Pálfi József
által jegyzetelt és válogatott Vallásomat el nem hagynám… Királyhágómelléki
kéziratos konfirmációi káték a 20. században című kötetét mutatta be maga a
szerző. Megtudtuk, hogy a több mint ötszáz oldalas kötet tulajdonképpen három tartalmi
egységet foglal magába, az első a kéziratos káté keletkezését és annak motivációját
mutatja be, a második rész a kötetben közölt káték szerzőinek életrajzait
foglalja magába, míg a harmadik rész magukat a káték szövegeit tartalmazza.
A nagyon érdekes és hasznos előadásokat
követően megbeszélések következtek a témával kapcsolatosan, majd a
vendéglátóink jó házigazdaként szeretetvendégségben részesítették a
jelenlévőket. A szép napsütéses őszi napon megrendezett konferenciáról
élményekkel gazdagon térhettünk haza szeretteink körébe, hazahozván gyülekezeteinkbe
tapasztalatainkat és az ott tanultakat.
Tóth Zsigmond