2011. május 18., szerda

Hídalmás: munkatársképző tábor az önkéntességről

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7) Szeretettel hívunk és várunk minden presbitert, pótpresbitert, érdeklődő gyülekezeti tagot, egyedül vagy családosan a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség által szervezett munkatársképző táborba, mely idén második alkalommal kerül megrendezésre Hídalmáson, augusztus 5-6-7-én. A tábor az önkéntesség égisze alatt zajlik, e témát próbáljuk majd megtárgyalni, neves előadók segítségével.
A táborhelyet a Zilahi Egyházmegye ajánlja fel önköltségi áron, így a tábor költsége 40-45 lej/nap, mely magában foglalja a szállást és napi három étkezést. A tábor pénteken, 5-én kezdődik, de a távolabbról érkezőknek már csütörtök este szállást és vacsorát biztosítunk. Sátorozás is lehetséges.
Jelentkezni lehet július 18-ig az egyházmegyei presbiteri szövetség elnökeinél, vagy Venter Miklós főtitkárnál, az alábbi elérhetőségeken: mikiref@yahoo.com, tel.: 0722437208, 0763 224173, 0770288163.
Zilah, 2011. május 5.
László Kálmán KREKPSZ-elnök, Venter Miklós KREKPSZ-főtitkár

2011. április 28., csütörtök

„Fényt kell gyújtani a szívekben” - XVII. Hegyközi kisrégiós presbiterkonferencia




Immár tizenhetedik alkalommal rendezték meg Hegyközcsatárban április 16-án a Hegyközi kisrégiós presbiter konferenciát, amelyen mind az öt érintett egyházközség képviseltette magát.
A kiállítással egybekötött konferencia a közel nyolcszáz éves műemléktemplomban vette kezdetét, Miklós Csaba helyi református lelkipásztor áhítatával, a Mt 5,14-16 alapján.
         Ezt követően a lelkipásztor és a főgondnok köszöntötte a hegyközi gyülekezetek lelkipásztorait, presbitereit, gyülekezeti tagokat, meghívott vendégeket. Tóth Zsigmond, a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség ügyvezető elnöke, zsinati póttag moderátorként működött közre.
Elsőnek Vitályos Barna, Hegyközcsatár polgármestere köszöntötte a konferencia résztvevőit. Mondandójában többek között arra is kitért, hogy összegfogás nélkül nagy veszélynek van kitéve magyarságunk.
     A résztvevők egyperces néma csenddel adóztak Balog Botond nyugalmazott tanár emlékének, akit aznap helyeztek végső nyugalomra.
      „Példás dolog, hogy itt, a Hegyközben ilyen szépen meg tudták szervezni ezeket a konferenciákat, találkozókat, presbiterképzéseket. Nekünk, presbitereknek őrt kell álljunk, példát kell mutatni, ezzel tudjuk segíteni gyülekezeteinket, lelkipásztor testvéreinket munkájukban, a gyülekezet építésében” – mondta köszöntőjében Török Sándor, a Bihari Egyházmegye PSZ-elnöke.
    Az első előadást dr. hc. Szabó Dániel, a Magyarországi Presbiteri Szövetség elnöke tartotta A misszió iránti elkötelezettség a presbiter életében címen. Mindenki Dani bácsija elkötelezett misszionárius, szerte a világon Kanadától Japánig, Magyarországtól Oroszországig hirdeti a krisztusi tanítást. Mindenütt szeretik, és mindenüvé visszavárják, 80 évét meghazudtoló fiatalos lendülettel és vehemenciával próbálja tudását átadni a hallgatóságnak. Sem időt, sem anyagiakat, sem fáradtságot nem ismerve járja a világot, mindenhová elmegy, ahová hívják, hiszen egész élete legfőbb szempontja a misszió iránti elkötelezettség. A konferenciára egyedül, kölcsönkért autóval érkezett Sárospatakról. Előző nap a Kárpátalján alapított református iskolában tevékenykedett.
A kilencvenes évekhez viszonyítva megcsappant a magyar reformátusok létszáma – mondta az előadó. Közösen kell keresni ennek az okát, orvosolni és megakadályozni a fogyási tendenciát.  Tudatosítani kell az emberekben a református identitás fontosságát, integrálni azon közösségeket, amelyek ateista életmódot folytatnak, bevezetni őket a krisztusi tanítás rejtelmeibe, hiszen aki keresztyénként él, abban a szeretet fog uralkodni nem pedig a gyűlölet. Fényt kell gyújtani a szívekben és lelkekben, amelyet hagyni kell, hogy beragyogja életünket – zárta mondandóját Szabó Dániel.

Az egyház kihívásai a 21. században


      A következő előadást Szilágyi Péter, a Bihari Egyhzmegye presbiteri főjegyzője tartotta Presbiter a 21. században – a cselekvő hit embere címmel.  Szilágyi Péter visszajáró előadó a Hegyközi presbiteri találkozókon. Szívesen jön minden alkalommal, hiszen egy olyan közösségbe hívják, ahol mindig történik valami jó dolog, ahol tiszteletet és megbecsülést kap – mondotta.
„Amikor elfogadtam a felkérést úgy gondoltam, egyszerű dolgom lesz, beszélek a presbiterek munkájáról, szolgálatáról, tevékenységéről, kötelességeiről, amely a 21. századra is érvényes, de megfogott a cselekvő hit, a hit kifejezés. Azt mondja Pál apostol a hitről, hogy a hit az élet után a legnagyobb kegyelmi ajándék amit Istentől kapunk. Valóban ezt nem lehet megvenni, mint egy ruhát, nem lehet tudással szerezni, ezt Istentől kapjuk. Az a kérdés, hogy a 21. században mire elégséges a hit, milyen cselekvési területei vannak és lesznek a hívő embernek. Úgy érzem a református egyháznak legfőbb kihívása és missziói küldetésének legfontosabb feladata az Isten anyaszentegyházának megőrzése, a gyülekezet építése és a tiszta hit megőrzése. ” – hangzott el az előadás során.
     A délelőtti templomi előadás keretén belül került volna sor a hegyközi presbiterképzés folytatására, amely Kelemen István hegyközszáldobágyi lelkipásztor javaslatára, aki az előadást kellett volna megtartsa, elnapolták egy másik időpontra, hiszen a rendelkezésre álló idő kevésnek bizonyult volna annak megtartására. Mindenki egyet értett abban, hogy a képzés több időt vesz igénybe így nem szabad hagyni, hogy veszítsen értékéből és minőségéből.
    A rendezvény ezután a Kultúrotthonban folytatódott, ahol grafikákból és festményekből nyílt kiállítást nézhettek meg a jelenlévők a Hegyközi tehetségek – Molnár Anita, Gyurkovics Éva, Tikosi Zoltán - munkájából. A kiállított munkákat szakszerű hozzáértéssel mutatta be Sztankovics Gyula, hegyközcsatári pótpresbiter, kultúrreferens.
     Délután a beszámolók és szabad kötetlen beszélgetések következtek. Ezeket megelőzően Molnár Gyula, hegyközszáldobágyi gondnok bizonyságtételét hallgathattuk meg, aki nagy bátorsággal és átéléssel mesélte el mindenkinek, hogyan is találta meg azt az utat, a sok elhatalmasodott bűn után Jézus Krisztushoz.
      A rendezvény kötetlen beszélgetéssel folytatódott.     A késő délutánig elhúzódott találkozó sikeresnek bizonyult, mindenki élménnyel gazdagon, feltöltődve ment haza szerettei körébe.
Tóth Zsigmond

2011. április 27., szerda

Előzetes: a Harangszó májusi első számából

A Váradi Dalnokok férfikórus felvidéki látogatását és szolgálatait követi végig a lap címoldalas tudósítása. Egy másik írás az önkéntességen alapuló diakóniai szolgálat fontosságát hangsúlyozza, valamint Anyák napi összeállítást is tartalmaz a Harangszó, a királyhágómelléki reformátusok lapjának májusi első száma.

Egy, a Felvidékre szóló meghívásnak tett eleget nemrég, a Közjó Szolgálatában-díjas Váradi Dalnokok férfikórus. A testvérkapcsolatokat építő, eseménydús kirándulásról Ráksi Lajos számol be a lap címoldalán.
A vezércikket ezúttal Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvai lelkipásztor jegyzi. Írásának címe: Édes... A Harangszó anyák napi összeállításában szerepel még Gyökössy Endre Recept című írása, illetve Tóth Rozália és Széll Katalin egy-egy jegyzete, valamint Farkas Antal, Müller Dezső és Soós Anna egy-egy verse.
Gyülekezeti ház avatására és ravatalozó alapkő-letételére került sor Ombodon. A Református élet rovat másik írása a nt. Lugosi Mihály emlékére szervezett élesdi szépolvasó versenyről tudósít.
Gróf Tisza István életműve előtt tisztelet Nagy Árpád, a sorozat második, befejező részében.
A lap diakóniai rovatában Ilyés Szeréna és Orbán Ildi színes, olvasmányos tudósításban ismerteti az Önkéntesség a diakóniai munkában című, Nagyváradon tartott konferencia munkálatait.
A Hírvivő-oldalon többek között Debrecenben tartott romaműhelyről, a Szatmár-szigetlankai imahét záró alkalmáról és Gál Sándor, új gencsi lelkipásztorról és terveiről olvashatunk.
A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

2011. április 23., szombat

Isten gondoskodása - ünnepi pásztorlevél


Kedves Testvéreim! Húsvétunkat megelőző böjti időben két bibliai esemény nyugtalanította az egyébként sem zavartalan napjaimat. Szinte napi rendszerességgel jutott eszembe az egyiptomi fogságból szülőföldjére vándoroló nép. Velük kapcsolatban elevenedik előttem az a pillanat, amikor a húsos fazekak emlékezete mellett először kapnak a mennyei kenyérből. A másik történet, mely az előbbi párhuzamosa is lehet, a jeruzsálemi sokadalom viselkedése a bevonuló Messiással való találkozáskor.

Mind a két történetnek van egy, egy kérdése. A mennyei kenyérre így kérdeznek: Mi ez? (2Móz 16,15) A bevonuló Krisztus mellett sokan kihívóan kérdeznek: Ki ez? (Mt 21,10)
A történetek Isten gondoskodásáról szólnak. A pusztában és Jeruzsálemben Isten irgalmából érkező életet adó kenyér van jelen. A vándorlás ingyen kenyere és az örökéletre tápláló kenyér. Ezek ajándékként érkeznek a siránkozó és mindig elégedetlen emberekhez, akik kérdéseikkel lelepleződnek. A halál torkában sem tud az ember alázatosabban viszonyulni a meg nem érdemelt kegyelem forrásához. Köszönet helyett kérdeznek. Mi ez? Szemrehányóan nézegetik a mennyei eledelt, amelyért le kell hajolniuk, ráadásul csak egyetlen napig lehet fogyasztani. Mi ez, az elvárások, a követelések, a képzelt érdemek jutalmaként!? Hol van már az öröm, amit éreztek a fáraó hatalma alóli szabaduláskor, hol van a hála az idegenben eltöltött rabszolgaság végéért? A jeruzsálemiek egyenesen a megalázás lenézésével, avagy lenéző megalázással tekintenek a bevonuló Krisztus Jézusra, aki éppen most bizonyítja, hogy nem álpróféta és nem földi király, hanem Isten egyszülött Fia. Ki ez, aki nem holmi királyok közül való, aki nem kényszeríti térdre a hódolókat!?
A hitetlenek máig így kérdeznek: mi az, amit nem mi hoztunk létre; ki az, aki beleszólhatna az életünkbe? Az ilyen magatartásnak keserű gyümölcse az egyéni élet boldogtalansága, a legbensőségesebb kapcsolatok felbomlása, a társadalom belső feszültsége vagy a nemzet megújhodásának késlekedése. Ettől fájdalmasabb, amikor a hívő ember is hasonlóan kérdez, vagy ilyen szellemben cselekszik. Ott ahol kétségbe vonják, hogy mennyei kenyerünk van, vagy, hogy Krisztus a mindenható, ott kiürülnek a templomok, elmenekülnek az emberek, nem születnek örökösök. Ott ahol nincs köszönet a mindennapi, és az örökélet kenyeréért, ott felveri a gyom és a gaz az örökíthetőt, amit később mások kéjes örömmel elbirtokolnak.
A jeruzsálemi bevonulást követő első hely a templom, ahová Krisztus megérkezett. Máté így emlékeztet erre: „kiűzi mindazokat…, akik latrok barlangjává tették (a templomot)”. (Mt 21,12) Így folytatja: „vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.” (Mt 21,14) Az, Aki fel fog támadni, hadat üzent nyomornak, betegségnek és halálnak.
Imádkozzunk valamennyien egymásért és másokért, hogy húsvétunk kérdéseinken túl a bizonyosság legyen, mi a feltámadt Jézus Krisztusnak örökösei vagyunk.
Nagyvárad, 2011. március 22.
Áldott húsvéti ünnepeket kíván testvéri szeretettel
Csűry István püspök