A Binari PSZ konferenciája

 A Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetség konferenciája - Belényes

Vallásomat el nem hagynám…

    A református egyház alapvető hittételeit tartalmazó heidelbergi káté volt a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetség konferenciájának témája, amelyet a belényesi református templomban tartottak.

   Szombaton, november 9-én tartotta meg őszi konferenciáját a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége a Fekete Körös völgyében, a térség központjának számító Belényesben, a református templomban, ott ahol majd negyven éven át szolgált Zsiskú János belényesi papköltő.

    A konferenciára tizennégy egyházközségből érkezett az a hetvenöt presbiter, gondnok, főgondnok kiket elkísértek az egyházközségek lelkipásztorai, akik egyben a presbitériumok elnökei is, de a Belényesújlakon vendégeskedő holland testvérgyülekezet presbitere is részt vett a rendezvényen.

    Egy nyitó áhítattal vette kezdetét a konferencia, amelyen Mikló Ferencz az egyházmegye esperese hirdette Isten Igéjét a Példabeszédek Könyve 3:1-4 alapján.

   „…egy szelíd, közvetlen megszólítás hangzik el felénk az Isten ajkáról. „Fiam!”- Istennek egy csodálatos megszólítása ez, amellyel keres bennünket ebben az órában. Csodálatos az Isten megszólítása és szava, mert figyelmeztetni akar. Talán azt is mondhatnám, hogy olyan ez az isteni megszólítás, mint amikor az édesapa és édesanya megszólítja az ő fiát az ő gyermekét.  Nem durván, nem hangosan, hanem kedvesen, szelíden szeretetteljesen. Ebben a megszólításban benne van az Isten iránti szeretet…figyelmeztet bennünket, hogy mi gyermekei ne feledkezzünk meg törvényeiről, hogy keressük az igehirdetés alkalmait, az Úr Isten közelségét, ezért szól az Atyai jó tanács, őrizd meg az Isten törvényeit!”- hangzott el az igemagyarázatból.

    Az áhítatot követően került sor a köszöntésekre, elsőként Török Sándor a Bihari Eme. PSZ elnöke, majd Réman Elek István házigazda lelkipásztor és Tóth Zsigmond Béla a KREK PSZ ügyvezetője köszöntötték a jelenlévőket.

    Török Sándor elnöki beszámolójának első részében az eltelt egy év megvalósításairól beszélt majd az egyház és a nemzet ügyeire tért ki hiszen „ … szórványosodó létünk közepette még fontosabbá válik az Ige szava, de az is, hogy magyarul szóljon, „reformátusul”. A magyar református szó tartott meg bennünket Trianontól errefele, akkor is amikor hosszú időn keresztül, csak templomaink adtak otthont közösségi létünk ápolásának.” – mondta az elnök.  

     Ezt követően kitért a káté néhány kérdéseinek felidézésére, majd beszélt az imádság fontosságáról, „… a lelkiismeretünk „karbantartására” pedig az egyik legjobb eszköz a templomba való járás, a gyülekezetbe való jól értelmezett betagolódás és az imádság. Az imádság olyan, mint egy csatorna az embertől az Istenhez, őszintének lehet és kell lenni… Szeressük Istent és az Ő Fiát úgy, hogy mindig hálát tudjunk érezni a szívünkben, még akkor is amikor próbatétel elé állít bennünket. Tudjunk elcsendesedni, kérjük lelkünk békéjét, csendjét és a gyűlölet, a harag ne találjon fészekre nálunk.” – hangsúlyozta Török Sándor.

    Az elnöki beszámolót egy nagyon érdekes előadás követett, a Heidelbergi káté és a káté irodalma, dr. Hermán M. János a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének igazgatójának előadásában. Az előadó mindennapi nyelven beszélt, nagy vehemenciával a heidelbergi kátéról, amely református egyházunk alapvető hittételeit tartalmazza. 

    A káté szerzői híres német református hittudósok Zacharias Ursinus és Caspar Olevianus, akiket III. Frigyes pfalzi választófejedelem azzal bízott meg, hogy a Biblia alapján írjanak olyan vallástani népkönyvet, amelyből minden korú és állapotú református hívő tisztán és igazán megismerje a keresztény vallást. Az elkészült kátét az akkori Zsinat jóváhagyta és 1563. január 19-én közrebocsátottak.

    A káté rövid idővel keletkezése után magyar nyelvterületen is ismeretessé lett. A szatmárnémeti nemzeti zsinat 1646-ban kánonilag kimondotta, hogy a heidelbergi káté mindenütt megtartassék és taníttassék. Magyar nyelven először 1577-ben jelent meg Pápán, Huszár Dávid nyomdájában. 

    Az előadások rendjén dr. Pálfi József által jegyzetelt és válogatott Vallásomat el nem hagynám… Királyhágómelléki kéziratos konfirmációi káték a 20. században című kötetét mutatta be maga a szerző. Megtudtuk, hogy a több mint ötszáz oldalas kötet tulajdonképpen három tartalmi egységet foglal magába, az első a kéziratos káté keletkezését és annak motivációját mutatja be, a második rész a kötetben közölt káték szerzőinek életrajzait foglalja magába, míg a harmadik rész magukat a káték szövegeit tartalmazza.

     A nagyon érdekes és hasznos előadásokat követően megbeszélések következtek a témával kapcsolatosan, majd a vendéglátóink jó házigazdaként szeretetvendégségben részesítették a jelenlévőket. A szép napsütéses őszi napon megrendezett konferenciáról élményekkel gazdagon térhettünk haza szeretteink körébe, hazahozván gyülekezeteinkbe tapasztalatainkat és az ott tanultakat. 

Tóth Zsigmond