Hadadon konferenciáztak a presbiterek

Hadadon konferenciáztak a presbiterek

Az idei, sorban a nyolcadik egyházkerületi presbiteri konferenciát a nagykárolyi egyházmegyéhez tartozó Hadadon tartottuk meg, Isten segítségével, augusztus 31. és szeptember 2. között. A 120 résztvevő presbiter a Királyhágómellékről nyolc egyházmegyét, valamint a kárpátaljai, erdélyi és magyarországi presbiteri szövetségeket képviselte.

A három tartalmas napot a hadadi Degenfeld kastélyban létrehozott ifjúsági központban töltöttük, de közben meglátogattuk az ákosi, erdődi, nagykárolyi, érmindszenti, tasnádi és sződemeteri templomokat, illetve az Ady és Kölcsey emlékházakat. Előadóink tartalmas előadásokkal szolgáltak: Hermán M. János, ifj. Geréb Miklós, Dobai Zoltán és Tőtös Katalin.

   A konferencia témája az egyházi zene, zenekultúra és zenélés volt, amit a felkért előadók: Berkesi Sándor karnagy és Orosz Otília kántor, egyházzenei előadó mindenki számára érthetően dolgoztak fel. A három nap során rögtönzött kamarakórus (tagjai: az előbbi két előadó, ifj. Geréb Miklós, Nagy Judit és Rácz Lóránd) szolgált a konferencián. 

Igei szolgálatot végzett körünkben: Lukács József főjegyző, Nagy Sándor, a házigazda egyházmegye esperese, Hermán M. János, Kurta-Tőtös Szabolcs és házigazdánk Kurta-Tőtös Beáta. Isten általuk hirdetett igéje sokunk számára személyre szóló volt.

Mint az utóbbi években, most is jelen volt a budapesti Kálvin Kiadó. A remek kiadványokat Fodor Csaba terjesztési igazgató mutatta be.

A konferencia úrvacsorával egybekötött istentisztelettel zárult, amin jelen voltak a hadadi gyülekezet tagjai is. A konferencia résztvevői nyilatkozatban tiltakoztak a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen (lásd alábbi írásunkat – megj.: a szerk.).

   Köszönettel tartozunk házigazdánknak: a hadadi gyülekezetnek és presbitériumának, a Degenfeld Központ igazgatójának és személyzetének a három napos ellátásért, valamint a Nagykárolyi Egyházmegye és az Egyházkerület lelki és anyagi támogatásért. Ugyancsak köszönet illeti a meglátogatott egyházközségek lelkipásztorait és presbitereit az irántunk való gondoskodásért.

Mindezekért Istennek adunk hálát és kérjük Őt, hogy jövőre is együtt épülhessünk a kilencedik, reményeink szerint a Temesi Egyházmegyében tartandó konferencián.

Venter Miklós PSZ-főtitkár 

A Presbiteri Szövetség szolidaritását fejezi ki az Igazság napján megjelent demonstrálókkal. Mély felháborodással és szomorúan vesszük tudomásul, hogy 23 évvel a fordulat után, az Európai Unió egyik tagállamában, még mindig ott tartunk, hogy az elkobzott közösségi vagyon visszaszolgáltatásában torpanunk meg, ilyen szégyenletesen. Meggyőződésünk, hogy a Székely Mikó Kollégium ügyében tevékenykedő Restituciós Bizottság tagjainak meghurcolása nem méltó a jogállamisághoz. Továbbá, hogy ez az eset és a hatóságok részéről érkező hasonló „intézkedések” célja a magyarság megfélelmlítése és demoralizálása.

Mi, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége valamint a konferencián résztvevő: Kárpátaljai, Erdélyi és Magyarországi kerületekből felsereglett presbiterek kiállunk a nemzeti és az egyházi közösségi elkobzott vagyon visszaszolgálatásáért.

Ügyünket és az igazságszolgáltatást kegyelmes Istenünkre bízzuk, s együtt könyörgünk a zsoltárossal: „Maradj hűséges a Téged szeretőkhöz, igazságos a tiszta szívűekhez.” (Zsolt 36,11)

Letette esküjét a hegyközcsatári presbitérium

Letette esküjét a hegyközcsatári presbitérium

Október 28-án délelőtt az új és  újraválasztott presbiterek tettek esküt, vagy erősítették meg eskütételüket a hegyközcsatári gyülekezet előtt.
      Az igemagyarázatot követően az Úr asztalát körbeálló presbiterek hangos szóval tettek fogadalmat a gyülekezet előtt, akik fennállva hallgatták végig az esküt.
     Az istentisztelet keretein belül az eskütételt követően oklevéllel köszönte meg  az egyházközség lelkipásztora az elmúlt hat évben szolgáló presbiterek szolgálatát, munkáját, de oklevelet kaptak az új és újraválasztottak is.
   Az eskütételt megelőző napokban tartotta meg alakuló ülését az újonnan megválasztott hegyközcsatári Presbitérium és saját kebeléből választott főgondnokot és gondnokot a választási szabályok és rendelkezések betartásával. A szavazást követően a Presbitérium újraválasztotta Mészáros Károlyt főgondnoknak és Molnár Istvánt gondnoki tisztségükbe.
     Befejezésként Miklós Csaba Péter lelkipásztor következőképen szólt a presbiterekhez: „Sáfárok vagytok, amit az Isten rátok bízott, azokkal kell elszámolnotok. Kívánom nektek gyülekezetünk minden tagjának nevében, hogy legyetek hűek, hogy az Úr majd nektek is azt tudja mondani: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután!”
Tóth Zsigmond

Kisköri presbiterképzést tartottak Nagyszántó és Paptamási körzetekben

   A gyülekezet építésről tartott presbiterképzés immár harmadik előadásához érkezett a Határmenti és a Berettyó menti kistérségekben a Debreceni Nagyerdei Református Egyházközségből érkező Mózes Áron presbiter, aki a Debreceni Református Hittudományi Egyetem előadója.

      Ez alkalommal szombaton, március 2-án délelőtt 10 órakor tartotta meg első előadását Nagyszántón négy gyülekezet presbitereinek és lelkipásztorainak részvételével.        

    A mintegy negyvenöt résztvevő Nagyszántó, Kisszántó, Bors és Biharszentjánosról érkezett, akik nagy érdeklődéssel hallgatták végig a kivetítős előadást, majd az előadó kézséggel válaszolt a feltett kérdésekre, hiszen olyan témával foglalkozott amely elengedhetetlen egy gyülekezet lelki és anyagi életében.

  

 

   Az előadást Mózes Áron egy áhítattal kezdte, majd a házigazda Szatmári Gergely Elemér lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket bemutatva az előadót aki röviden beszélt magáról és munkájáról, majd rátért a bemutató előadásra.

   

    Paptamásiban öt gyülekezet: Paptamási, Bihar, Nyüved, Pelbáthida és Kügyipuszta presbiterei hallgatták meg az érdekes előadást közel hatvan résztvevővel.

    Paptamásiban az előadást Bereczki András helyi lelkipásztor nyitó áhítata előzte meg aki a Jakab 4,8 Igét hívta segítségül, majd az új gázfűtéses imateremben a házigazda köszöntő szavait követően elkezdődött az érdekes előadás. Maga az előadás témája  a gyülekezetépítés keretén belül egy missziói munkatervről szólt, mindkét helyszínen, annak megtervezéséről és kivitelezéséről rövid és hosszú távon, amelyeknek célja biblikus célok, valamint ezen célok elérésének meghatározása.

    Az előadó példaképen egy magyarországi gyülekezetet mutatott be, hogy sikerült megvalósítani azokat a célokat a gyülekezetnek, amelyet a gyülekezet Missziói Bizottsága tűzött ki célul, jól megtervezett és időre kivitelezett, hiszen betartották azt a három legfontosabb pontot amely nélkül nem valósulhatott volna meg a terv: MI A CÉL? MIT TEGYÜNK? HOGYAN TEGYÜK?

    Az előadótól megtudhattuk, hogy elsősorban egy kérdőíves felmérést végeztek a gyülekezetben és fontosnak tartották azok véleményét akik vasárnapról-vasárnapra járnak a templomba, de azokat sem hagyták ki akik alkalmanként vesznek részt az Istentiszteleteken, figyelembe vették a résztvevő korát és nemét is, a gyülekezet erősségét és gyengeségét, a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt, ezekből az adatokból összeállították a gyülekezet építésére vonatkozó fontosabb célokat, amelyből egy jól megtervezett és megvalósítható tervet dolgoztak ki.

    A cél elérésének érdekében nagyon fontos a gyülekezet tájékoztatása a Presbitérium munkájáról, a gyülekezet küldetésének és jövőképének megfogalmazása a Misssziói Bizottsággal mindezt az adott település adottságainak megfelelően alkalmazva.

   A célba vezető út nem könnyű és nem is egyszerű, hiszen a mai kor embere azt nézi mi van ma és mi lesz holnap, de már nem lép tovább hogy egy hosszú távú tervet készítsen, egy jövőképet több évre meghatározva amely nem lehet kevesebb 5-10 évnél.

   A missziói munkaterv összeállításakor az  egyházközség küldetése kell legyen, hogy felébressze az emberekben az igényt, hogy élő kapcsolatuk legyen Istennel és a közösséggel és növekedjünk egyénileg és közösségileg a Krisztus követésében példaadással, mely másokat is elindít a Szentlélek munkája révén.

    A gyülekezet jövőképe mindenek előtt az legyen, hogy egy megújuló és kiteljesedő, hitében megerősödő, imádkozó, családias és tehervállaló gyülekezetté váljon, amely az egységet eredményesen építi tagjai között. Arra kell törekedni, hogy a gyülekezet tagjai úgy szolgáljanak, hogy ne csak kapni de adni is akarjanak, hirdetni az evangéliumot lakókörnyezete irányában. Mindezek érdekében a gyülekezeti infrastruktúrát is fejlesszük a gyülekezet építésének igényeihez igazítottan.

     Nagy volt az érdeklődés mind a két egyházközségben jelenlévő presbiterek részéről, sok kérdést fogalmaztak meg és tettek fel az előadónak.

     Nagyszántón és Paptamásiban is az előadást követően szeretetvendégségben részesítették a résztvevőket, amely költségének egy részét valamint az előadó kiadásait a Studium Academicum Alapítvány szponzorizált.

  

  A paptamási gyülekezet presbiterei és lelkipásztora Bereczki András minden presbiternek aki részt vett a képzésen egy díszoklevelet és egyházkerületünk gyülekezeti lapjának a Harangszónak egy példányát adományozott, hiszen a gyülekezeti lap minden alkalommal biztosít számunkra presbitereknek helyet, akkor nekünk is kötelességünk segíteni hiszen egy a célunk a református identitásunk fennmaradása, ápolása a krisztusi tanításban. A tudósító, mint a Harangszó külmunkatársa arra biztat minden presbitert, hogy minden presbiter legyen előfizetője gyülekezeti lapunknak.

     A tudósító, mint a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének jegyzője, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület P.SZ. ügyvezető elnökeként vett részt mind a két gyülekezetben megtartott presbiterképzésen, ez alkalomból beszélt a presbiterképzések, valamint a gyülekezetekben a lelkipásztorok által megtartott presbiteri bibliaórák fontosságáról, hiszen a Bihari Egyházmegyében szinte minden gyülekezetben a lelkipásztorok rendszeresen megtartják ezen alkalmakat, a jól képzett presbiter igazi szolgatársa a lelkipásztornak akivel könnyebb a gyülekezeti munka.

Nem rang, hanem szolgálat - Kistérségi presbitertalálkozó Pósalakán

Nem rang, hanem szolgálat - Kistérségi presbitertalálkozó Pósalakán

November 18-án vasárnap délután, nem sokkal az egyházközségi választásokat követően presbiteri találkozóra invitáltak a Sebes-Körös menti gyülekezetek. Évente kétszer: tavasszal és ősszel kerül sor ezekre a hasznos, képzéssel egybekötött találkozókra, presbiterek, lelkipásztorok és gyülekezeti tagok részvételével.

        A 2012. évi őszi alkalmat a pósalakai gyülekezet vállalta magára. Az alig több, mint száz lelket számláló gyülekezet temploma zsúfolásig megtelt a térség reformátusainak presbitereivel és lelkipásztoraival. Az istentiszteleten Kondor Endre, biharvajdai lelkipásztor szolgált igemagyarázattal, majd ugyanő tartott vetítettképes előadást II. Helvét Hitvallás tanításáról.

A presbiteri találkozón jelen volt Szilágyi Péter, a Bihari Egyházmegye presbiteri főjegyzője is, aki hozzászólásában szót ejtett az elmúlt évi tapasztalatairól, hiszen főgondnokként minden egyházközségben megfordult.

       Alulírott, mint a Presbiteri Szövetség ügyvezető elnöke, egyházmegyei PSZ-jegyző, felszólalásában rámutatott arra, hogy a presbiterség nem puszta tisztség, egyházi rang, hanem felelősségteljes szolgálat, amelynek forrása az elhívatottság, a belső és külső elhívás. A KREK PSZ elnöksége évek óta szorgalmazza egy közös presbiterképzési program kidolgozását, amely remélhetőleg hamarosan megjelenik.

Az ügyvezető elnök arra is rámutatott, mennyire fontos, hogy a presbitereknek szorosan együtt dolgozzanak a lelkészekkel, nem úgy mint egyes gyülekezetekben, ahol állandó vita dúl a Presbitérium egyes tagjai és a lelkipásztor között. A jó együttműködés az eklézsia javára válik, hiszen ahol jó a kapcsolat a presbiterek és a lelkész között, ott a munka is hatékonyabb és eredményesebb.

Az előadásokat és hozzászólásokat követően a helyi egyházközség férfikórusa szolgált Pál László lelkipásztor vezetésével és Pál Timea tiszteletesasszony gitárkíséretével.

    A kistérségi presbiterképzés szeretetvendégséggel ért véget, amelyet a helyi gyülekezet szívvel, lélekkel szolgált fel a közösségi házban. 

18. Hegyközi presbiter konferencia és presbiterképzés

  Immár tizennyolcadik alkalommal rendezték meg sikeresen, az idén Hegyközpályiban, a hegyközi kis-régiós presbiter konferenciát, presbiterképzéssel egybekötve, amelyen mind az öt egyházközség lelkipásztorai és presbiterei képviselték gyülekezeteiket.

   Szombaton, szeptember 22-én délelőtt 10 órakor vette kezdetét immár tizennyolcadik alkalommal a Hegyközi presbiter konferencia, találkozó a Hegyközpályi református templomában.

   A nyitó áhítaton Katona János lelkipásztor, házigazda szolgált igei magyarázatát a Lukács 15:21-re alapozta: „És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem…”

      Az Istentiszteletet követően a házigazda lelkipásztor köszöntő szavait követően a tudósító, mint a KREK PSZ ügyvezető elnöke, a Bihari Református Egyházmegye PSZ jegyzője üdvözölte a jelenlévőket kihangsúlyozva a presbiterképzések fontosságát és folytonosságát, hiszen a KREK PSZ egyik legfontosabb feladatának tartja a presbiterképzést, egy jól képzett presbiter hatékonyabban tud részt venni a gyülekezet építésben, hasznosabb szolgatársa lehet a lelkipásztornak, mert sokkal alaposabb ismeretek kellenek a gyülekezetvezetéshez. Ehhez viszont elengedhetetlenül fontos a biblia-, hitvallás, egyházismeret, az egyházi munka ismerete, gyülekezetépítésről, emberekkel való kapcsolatokról. Mindezek már hiányoztak az elmúlt  időszak presbitereinél is, de most különösen, amikor a rendszerváltozás után nyilvánvalóvá lett, hogy a gyülekezeteknek és azokon belül a lelkipásztoroknak egyre több a feladatuk.    

     Ezekre a presbiterek nincsenek felkészülve, mert ilyen jellegű képzést sehol sem kaptak. Ezt erősíti az a tény is, hogy a presbiterek olyan korban nőttek fel, amikor nem volt például rendszeres hitoktatás, és a vasárnapi istentisztelet, bibliaóra nem adhatott rendszerezett ismeretet.

   A mai kisköri presbiterképzést is, mint a tavaszit a nagyváradi Studium Academicum Alapítvány támogatásával valósíthattuk meg. A képzés előadója a Debrecen - Nagyerdei Ref. Egyházközség presbitere Mózes Áron volt, aki délelőtt Hegyközpályiban, míg délután 15 órától Biharvajdán szolgált.  Az előadásának témája a már elkezdett gyülekezetépítésről és szervezésről  szólt, hiszen a magyar református egyházban a gyülekezetek tagsága egyre csak apad, éppen ezért új reformációra van szükség, megújulási mozgalomra amely majd elvezet a gyülekezetnövekedéshez. Gyökeres változásra van szükség a vezetésben is amely csak csapatmunkával érhető el, ahhoz pedig képzett presbiterekre, csapattársakra van szükség, de „…aki vezet olyan legyen, mint aki szolgál.” Luk 22, 26b

    Az előadó elmondása szerint nagyon örül, annak a ténynek, hogy a jelenlévők bátran hozzászóltak és kérdéseket tettek fel az előadónak, ez már  előre lépésnek számít, amely az elkezdett munka gyümölcseként fog beérni.

          Hegyközpályiban  az újonnan kívül-belül tatarozott templom adott otthont a presbiterképzés és konferencia résztvevőinek. Jelen voltak a környező települések egyházközségeinek presbiterei és lelkipásztorai, Hegyközcsatár, Hegyközújlak, Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy és Siterből érkezett mintegy öt tucat  érdeklődő nem csalódott, hiszen ők gazdag élményekkel, tudással és tapasztalatokkal térhettek vissza családjaik és gyülekezeteik körébe.

      Az előadás hozzáigazodott a KREK PSZ által kezdeményezett és már elkezdett képzéshez, amely remélhetőleg folyatódni is fog a jövőben - hangsúlyozta a KREK PSZ ügyvezető elnöke, megköszönve az előadást és a jelenlévők részvételét. Az előadást megelőzően, közben és utána a házigazdák szeretetvendégségben részesítették a résztvevőket.

A Presbiter októberi számából

A Presbiter októberi számából

Az aradi egyházmegye esperese, Módi József írása vezércikként köszönti és elemzi röviden a református reformáció lényegét a Magyar Református Presbiteri Szövetség lapjának indító oldalán. A 19-20. oldalon pedig a felelős szerkesztő, Dr. Békefy Lajos gondolatébresztő és ötletadó írását olvashatjuk a hitújítás egyik fontos 21. századi következményéről, az öko-reformációról.

Az Isten által jónak teremtett, de az emberi bűn és a mindenen átgázoló nagyravágyás által rombolt környezetünket, a természeti világot is beleértve, csak hitükben és szemléletükben megújult emberek menthetik, tarthatják meg rendeltetésszerű állapotban. Két fontos és követésre érdemes példát hoz erre a cikk: az egyik a világszerte egyre inkább terjedő öko-gyülekezeti mozgalom, a másik a hazánkban már hivatalosan működő Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség közhasznú tevékenysége. A cikket elgondolkodtató fotók színezik. Versben köszönti 1517. október 31-et, a reformáció születésnapját Horváth Loránd. „Elhagy-e az Úr” a címe és témája Dr. Viczián Miklós Ige mellett rovatának. A Magyar Presbiter 1943. októberi számát lapozza fel Dr. Kis Domokos Dániel, a „Reformáció napján” kezdetű írással. Folytatódik az „Azt olvastam a Bibliában…” sorozat, ugyanígy „A presbiter munkamezeje” rovat, amelyben a politika keresztyén szemléletéről olvashatunk. Apostagi Zoltán Apropójában az ó-egyház egyik legnagyobb szabású teológusának, Augustinusnak a gondolatait osztja meg velünk modern átdolgozásban.

Dr. Papp Vilmos Dr. Soos Gézára emlékezik születésének 100. évfordulója alkalmából. Horthy Miklós kormányzó titkos református diplomatájának egykori jelmondata ma is időszerű: „Evangéliumot Magyarországnak!”. Kövespataki László immáron negyedik alkalommal töpreng el a bomló házasságokról. „Adj egy órát a hétből…” az indító mondata Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta fontos írásának, ami a civil szervezetekről, illetve ezek szolgálatáról szól a Krisztus-test javára. Joó Sándor áldott emlékezetű pasaréti prédikátornak 1960-ban keletkezett visszatekintését adja közre Viczián István, melyben az ébredés egyházmegtartó erejéről írt. Ismét gazdag és színes beszámolók olvashatók presbiteri konferenciákról, melyeket a Kárpát-medence tájain tartottak, így a 18. Nemzetközi Presbiteri Konferencia utóhangjáról, amire Karcagon került sor, a Királyhágó-mellékhez tartozó Hadadon tartott háromnapos presbitertalálkozóról, melynek fő témája az egyházi zenekultúra és ebben a presbiterek feladatvállalása volt. Soós Katalin írásából megtudhatjuk, hogy presbiterek vasárnapján vették át kárpátaljai presbiterek a pataki képzésükről kiállított okleveleket.

Miskolcon Edgar és Gyöngyvér Luz Ecuadorban szolgált házaspár tartottak tartalmas előadást Isten világméretű missziójáról. A felvidéki Rimaszombat a helyszíne az ottani Presbiteri Szövetség megalakulásának, ezt köszönti a Magyar Református Presbiteri szövetség elnökének, Dr. Szabó Dánielnek az írása. Tájékozódhatunk arról is, hogy 20 évvel ezelőtt indult újra a sárospataki Teológiai Akadémia.  Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Ref. Egyház Presbiteri Szövetségének elnöke a hat kárpátaljai gyülekezetben tartott, példaértékű és eredményes utcai evangelizáció tapasztalatait osztja meg az Olvasóval. A Magyar Tudományos Akadémia is bekapcsolódik a Refo500 nemzetközi reformációkutató projektbe, erről is hírt ad a lap. Vallomások, karcolatok, személyes emlékek felelevenítése teszi olvasmányossá ezt a számot is. Például Mikó László írása a „kétbalkezes zsidó bankszakemberről”, aki Jézus Krisztus követője és bizonyságtevője volt. Dr. Judák Endre írása a Presbiter Füzetek 6. kötetére hívja fel a figyelmet, melynek központi témája a gyülekezeti tagok látogatása. Millisists Máté idézi fel a 150 éve született népszerű magyar Kálvin-könyv szerzőjének, S. Szabó Józsefnek szellemi arcképét. Református karcolatként közli gondolatait a lóversenyszótárból átvett fogalommal Szilágyi Sándor, írásának címe: „Nyeretlen kétéves”. Örömmel gratulálunk református testvéreinknek, akik augusztus 20-án különböző, magas kitüntetéseket vehettek át a köztársasági elnöktől, köztük Dr. Szabó Dániel, valamint Dr. Körösényi András buda-hegyvidéki presbiter. A Heidelbergi Káté közeledő 450. évfordulója tiszteletére indított Káté-kvíz újabb rejtvénykérdéseit teszi fel a rovat felelőse, Dr. Békefy-Röhrig Klaudia. A Presbiter könyvespolcára ajánlja a lap Molnár Róbert könyvét, mely „Ébresztő, Magyarország!” címmel jelent meg. Váczi Gábor Szövetségünk életéből rovata adja közre a legfontosabb eseményeket a közelmúltból. Elgondolkodtató idézetek, Igék, énekversek, jól kiválasztott fotók segítenek abban, hogy a Presbiteri Szövetség lapja a reformáció idei évfordulóját is méltóképpen köszönthesse, és erre ösztönzi széles olvasótáborát is. (d-y-s)

Bejegyezte: Harangszó dátum: kedd, október 16, 2012 Nincsenek megjegyzések:

Hálaadó istentisztelet és megemlékezés Hegyközcsatárban

Hálaadó istentisztelet és megemlékezés Hegyközcsatárban

Hármas ünnepet tartottak csütörtökön, november 1-jén a hegyközcsatári reformátusok a temetőkertben, elsőként a halottaikra emlékeztek, majd az elkészült ravatalozó, valamint a Hegyközcsatárban szolgált és ott eltemetett lelkipásztoroknak állított emlékmű megáldása következett.

Délután négy órakor vette kezdetét az elkészült kápolna teraszán a hálaadó Istentisztelet, amelyen elsőként a temetőkertben nyugvó halottaikra emlékeztek a jelenlévők. Bár az időjárás nem nagyon kedvezett azért sokan kilátogattak szeretteik sírjához, friss virággal és az emlékezés koszorújával, de annál kevesebben vettek részt a kápolnánál tartott ünnepi Istentiszteleten. Az igehirdetést követően a gyülekezet kórusa szolgált ünnepi énekkel Miklós Spurigán Zoltán kántor-karnagy vezetésével,  ezzel emlékezve mindazokra akik itt nyugszanak a temetőkertben.

   Miklós Csaba Péter lelkipásztor röviden bemutatta a ravatalozó elkészültének történetét, amely szerint:

    - 1992 dec. 30-án tartott presbiteri gyűlésen „ Papp Lajos presbiter építő javaslatot tett, melyben javasolta egy temetkezési kápolna felépítését a református egyház temetőjében, majd a presbitérium néhány tagja megtekintettek néhány közeli településen épült ravatalozót  és javaslatot tesz a ravatalozó építési költségvetés elkészítésére az 1993 dec. 30-án tartott gyűlésen.

  - 1996 július 21-én tartott gyűlésen az egyházközség gondnoka Mészáros Károly beszámol a presbitérium előtt a gyülekezet elhatározásáról, hogy ez esztendőben elkezdődne a temetői ravatalozó építése. A munkálatok elvégzéséhez szükséges megyei jóváhagyás megtörtént. Ebben az esztendőben a fundamentum és a falak felhúzása van célul kitűzve.

     A gyülekezeti hozzájárulás nagyon akadozik, a presbitérium úgy határoz, hogy a kiadások biztosítására kölcsönt vesz fel a Bihari Református Egyházmegye pénztárából 2.000 német márka összegben, mely összeget 1 év alatt két részletben kell visszafizetni.

   Elkezdődnek a munkálatok; a ravatalozó alapjának első ásónyomai alkalmából  Nt. Kovács Károly lelkipásztor mondott imádságot.

  - 1997-ben már tető alatt, bebádogozva áll a ravatalozó. Az elkövetkező években szünetelnek a kápolna munkálatok, mivel 2000-ben a templom renoválásába kezd a gyülekezet.

    A 2004 augusztus 30 – iki presbiteri gyűlésen – „ a Presbitérium örömmel veszi tudomásul, hogy a régóta húzódó ravatalozó befejezési munkálata elkészült. Belül kivakolva, ajtók, ablakok a helyére téve. A Presbitérium kimondja, hogy az új lelkészi állás betöltésével megszűnik a templomból való temetés, és a temetési szertartások a ravatalozótól történnek.”

    2004 november 19 – én tartott gyűlésen Szilágyi Vincze presbiter javasolja a kápolna teraszának mihamarabbi elkezdését.  2005 – ben megépül a terasz.

     2006 – ban befejeződik a kápolna külső vakolása. A Varkucs család által adományozott kisharang felkerül a ravatalozó tornyába. 2007—ben a gyülekezet egy hűtőberendezést vásárol a ravatalozóba 550 euróért. 2008 – ban Vitályos Barna polgármesterrel való egyeztetés alatt ígéretet kapott a gyülekezet, hogy a Polgármesteri Hivatal megoldja a víz és a villanyáram kivezetését a kápolnához.

    2010 – ben kivezetik a vizet. 2011 – ben kivezetik az áramot a kápolnához, így 2011. október 27-én kigyulladtak a lámpák a ravatalozóban. 2012 – ben befejeződik a ravatalozó rendbetétele és november 1 –én a hálaadó Istentisztelet keretén belül megáldásban részesül.

    A régi temetőben (Kis utcán, ma már nincs nyoma, de a ránk maradt íratokból tudjuk, hogy ott volt) vannak eltemetve azok a lelkipásztorok akik Hegyközcsatárban szolgáltak az elmúlt évszázadokban. Mivel az írásos feljegyzéseken kívül nem maradt utánuk más így a Presbitérium úgy döntött, hogy emlékművet állít a ravatalozó mellett ezen lelkipásztorok emlékére akik évtizedekig  becsülettel szolgáltak jó pásztorként a gyülekezet élén, és amelynek megáldására került sor a mai napon. Emlékeztetőül had álljon itt ezen lelkipásztorok névsora, hogy ne csak a gyülekezet, de mások is megismerhessék neveiket: Bartók Sámuel, lelkipásztor - esperes ( 1729 – 1791), Fazekas András, lelkipásztor – esperes (1755 – 1820), Jenei Sámuel, lelkipásztor ( 1768 -1843 ), Makó József lelkipásztor – esperes ( 1810 – 1878), Szűcs László lelkipásztor ( 1880 – 1950).

     Az emlékmű megáldását követően a jelenlévők átvonultak a régi temetőkertbe, ahol a Nőszövetség tagjai elhelyezték a megemlékezés virágait és koszorúját a  Szűcs László lelkipásztorné, született Bokros Mária sírján, akinek a nevét vette fel a hegyközcsatári református  nőszövetség.

Tóth Zsigmond